Ahogy írom a blogot, gyakran jutnak eszembe a nagymamáim süteményei. Sajnos, az eredetit már jópár éve nem kóstolhatom, de emlékeimből megpróbálok rekonstruálni néhányat. A rácsos sütit Nagyi csinálta gyakran, talán ezt hívta „Bohóc szeletnek” is. Egy hasonló receptet az ő Horváth Ilona szakácskönyvében is találtam, és a neten többen titulálják Bohém szeletnek is ezt a kis linzert. Kinézetében hasonlít Nagyiéra, bár az övében a tészta valahogy ropogósabb lett, mint nekem. Majd még kísérletezek. Igaz, én kapásból variáltam rajta és barna lisztet is tettem bele, amit szerintem Nagyi nem.
A tésztához
12 dkg fehérliszt
25 dkg barnaliszt
12 dkg darált dió
20 dkg porcukor
25 dkg vaj/margarin
1 csomag sütőpor
Citromhéj
Kis fahéj
Rávalók:
1 üveg házi baracklekvár (kb. 500g)
12 dkg darált dió
5 dkg porcukor
A tészta hozzávalóit összegyúrom. Kétharmadát egy tepsi aljára simítom.
Erre kenem a savanykás baracklekvárt (nem kell vele spórolni). Végül ráhintem a cukorral elkevert diót. A maradék tésztából hosszú rudakat nyújtok, amit rácsos alakban a tészta tetejére teszek. Mehet a sütőbe 25 percre és kész is. Puha, a diótól jóízű linzert kapunk, savanykás lekvárral, édes diótöltelékkel.
2 megjegyzés:
Szia!
Tök jó így főzni! Ha még majd a gyerekek is beszállnak, az lesz majd az igazi! Én már csak tudom, hisz mi is koprodukcióban főzünk :)
Olvasgatlak egy ideje, és tetszik a blogod. A múltkor hívtalak mesélni, de gondolom elkerülte a figyelmedet.
Akár egy nagyiféle rácsos linzer, hever egymáson a világ; szorítja, nyomja, összefogja egyik hozzávaló a másikát s így mindenik diósdarált.
Megjegyzés küldése