2008. november 23., vasárnap

RESZELŐT ELŐ!


Ehhez az ételhez sem kell más, mint némi maradék a hűtő aljából, és egy jó reszelő, utóbbi sokat lesz használatban. (Állítólag a modern konyhai robotgépek már tudnak sajtot reszelni, de nekünk nincs ilyen úri huncutságunk.) Szerintem mennyei vacsora, kívül ropogós, belül lágy, a fokhagymás szósz remekül illik hozzá… Szóval, könyökre fel!

Cukkinilepény fokhagymás mártással


Először is a nagylyukú reszelőn lereszelek

1 kis cukkinit,

3-4 hámozott krumplit,

Maradék sajtocskát,

de répa is mehet bele

(vagy bármilyen zöldség)

Apróra vágott sonka is kerülhet bele.

Beleszórok fél zacskó sütőport,

2 tojást

Sót, borsot, szerecsendiót, tárkonyt (vagy bármit)

Pár kanál joghurtot

Kb. 20 dkg lisztet.

Pár löttyintésnyi olajat. (Ha van otthon maradék libazsír, az is jó!)

Összekeverem a masszát, majd kanállal nagyobbacska halmokat fektetek egy tepsibe (mondjuk tepsinként 5-öt), és előmelegített sütőben vagy 40 percet sütöm. Mikor piros a teteje, jó lesz.

Ezalatt elkészítem a joghurtmártást (nem nagy kunsztJ:

Kb. 3 dl sima joghurtba belekeverek sót, provanszi fűszerkeveréket, egy-két gerezd reszelt fokhagymát. Ha maradt még sajt, az is mehet bele. A kész lepénykéket ezzel megkenem. Ekkora mennyiségből 4 adag lesz, én a felét szoktam kisütni aznap, a massza felét elteszem a hűtőbe és másnapra is lesz jó vacsora.

(A fotókat kivételesen a ház ura készítette, és ő tekerte fel a lepénykéket is.)

2008. november 9., vasárnap

Gyerekkori emlék: a szendvics



Egy idő után minden közösség kialakítja a saját rituáléit. A gasztrobloggerek most körkérdésekkel bombázzák egymás. Engem ketten is (Citromfű és Gabriella) felkértek, hogy írjam le egy gyerekkori emlékemet. Azért késlekedtem, mert egy fotót is akartam hozzá csatolni, de azt majd később.


 

Az emlék röviden: gyerekkoromban sose tudtuk abbahagyni a játékot a kertben a szomszéd gyerekekkel, az evés kedvéért meg különösen nem. Így aggódó anyám egy idő után általában megjelent egy tálca szendviccsel, amit a gyerekek gyorsan eltüntettek. Azok is, akik otthon nem voltak hajlandók enni.

 

Mint a blogomból kiderül, odahaza többnyire nem parizeres kenyeret szoktam enni, de ha a zord külvilágban van dolgom, néha viszek magammal egy jó házi szendvicset. Olyan ez, mint a hamuba sült pogácsa. És az útközben kapható ki-tudja-mi-van-benne gyorskajákkal szemben tutira finom, egészséges és az van benne, ami én tettem bele. Általában egészséges barnakenyér, vékonyan kent vaj, sonka, sajtszelet, saláta, gomba és valamilyen gyümölcs. Egy ilyen szendvics a legridegebb reptéren is az otthon melegét sugározza. 

A nagyi főztje nyomában – I. rész



Ahogy írom a blogot, gyakran jutnak eszembe a nagymamáim süteményei. Sajnos, az eredetit már jópár éve nem kóstolhatom, de emlékeimből megpróbálok rekonstruálni néhányat. A rácsos sütit Nagyi csinálta gyakran, talán ezt hívta „Bohóc szeletnek” is. Egy hasonló receptet az ő Horváth Ilona szakácskönyvében is találtam, és a neten többen titulálják Bohém szeletnek is ezt a kis linzert. Kinézetében hasonlít Nagyiéra, bár az övében a tészta valahogy ropogósabb lett, mint nekem. Majd még kísérletezek. Igaz, én kapásból variáltam rajta és barna lisztet is tettem bele, amit szerintem Nagyi nem.

Másik különlegessége a sütinek, hogy igazi családi koprodukcióban készült: Nagyi receptje, anyám baracklekvárja, apám diója, a férjem darálta, én megsütöttem. Fuss el véle!

RÁCSOS LINZER

Hozzávalók

A tésztához

12 dkg fehérliszt

25 dkg barnaliszt

12 dkg darált dió

20 dkg porcukor

25 dkg vaj/margarin

1 csomag sütőpor

Citromhéj

Kis fahéj

 

Rávalók:

1 üveg házi baracklekvár (kb. 500g)

12 dkg darált dió

5 dkg porcukor

 

A tészta hozzávalóit összegyúrom. Kétharmadát egy tepsi aljára simítom.

Erre kenem a savanykás baracklekvárt (nem kell vele spórolni). Végül ráhintem a cukorral elkevert diót. A maradék tésztából hosszú rudakat nyújtok, amit rácsos alakban a tészta tetejére teszek. Mehet a sütőbe 25 percre és kész is. Puha, a diótól jóízű linzert kapunk, savanykás lekvárral, édes diótöltelékkel. 

Kényszerpályán főzni

Szerintem üres hűtőből, kamrában tébláboló maradékokból finom étket rittyenteni az igazi kihívás. Abban mi a pláne, ha az előre kitervelt ebédhez cédulával a kezemben bevásárolok, majd előállítom a menüt? (Na jó, azért abban is van…) De én sokkal nagyobb dicsőségnek élem meg, ha a „nincs itthon semmi” deklarálása után fél órával egy jó ételt kanalazunk/villázunk.

Ezúttal én vettem két szelet, ízetlennek bizonyuló sütőtököt, így jött az ötlet: levest főzök belőle. A szekrényben találtam egy zacskó vöröslencsét, és nemsokára kész is volt a finom zöldségkrémleves.

Sütőtökös vöröslencse-krémleves

Kb. 80 dkg sütőtök

Egy csomag vöröslencse (250 g)

Tökmagolaj

Kurkuma, koriander, bors, só

A tököt kisütöttem sütőben. A lencsét bő vízzel, sóval feltettem főni, majd beleaprítottam a tököt. Fűszereztem, majd mikor puha lett, botmixerrel turmixoltam. Tálalásnál tökmagolajat locsoltam rá.

2008. november 6., csütörtök

Két rétes





 

Az előbbi receptben fél fej káposztát írtam (utólag okos az ember), de én egy egész fejjel megpároltam, aminek a fele megmaradt. Mi legyen vele? Volt otthon réteslap, így jött a nagy ötlet. A rétesbe a maradék gomba is belement, az édes változatba pedig az utolsó birsalmák.

 A réteslap hagyományos elkészítése módja (a csomag felirata legalábbis ezt ajánlotta), hogy kenőtollal minden lapot vékonyan megolajozunk, aztán a töltelék alá meg zsemlemorzsát szórunk. Nos, se kenőtoll, se zsemlemorzsa nem volt otthon. Így újítottam, és ez se volt rossz.

 

KÁPOSZTÁS ÉS GOMBÁS RÉTES

 

Hozzávalók 

2/3 csomag (12 lap) réteslap

Félfejnyi párolt lilakáposzta (lásd fenn)

20 dkg gomba

Egy pár kolbászka

3 szelet sonka

Egy fej vöröshagyma

Olaj

Só, bors, kakukkfű, rozmaring

2,5 dl tejföl

1 tojás

fél dl olaj

Füstölt sajt

 

A párolt káposzta megvolt (lásd előbb), ebbe beledobtam a vékony karikákra szelt kolbászt, sóztam, borsoztam még (a rétesbe kicsit intenzívebb ízű töltelék való). Egy fej hagymát olajon dinszteltem, rádobtam az apróra vágott gombát, kakukkfüvet, rozmaringot, sót, borsot, kis apróra vágott sonkát. Nem kell puhára főnie.

A réteslapokból olajozás nélkül 3-at egymásra tettem, a szélére csíkban szezámmagot szórtam (zsemlemorzsa helyett). Mehet bele a káposztás töltelék. Összesen három káposztás és egy gombás rudat kaptam, ezeket szorosan egymás mellé fektettem egy nagy tepsibe. 2,5 dl tejfölbe belekevertem 1 dl olaja, egy tojást, kis sót, ezt elkevertem és ezzel kentem meg a tetejét (pontosabban inkább rákanalaztam az egészet, hogy ellepje). Kis füstölt sajtot reszeltem még rá. Mehet a sütőbe jó 50 percre!




BIRSALMÁS-DIÓS RÉTES

 

Hozzávalók 

A maradék 6 réteslap

5 szem birsalma

20 dkg dió

Cukor, szegfűszeg,

2,5 dl tejföl

Egy tojás

fél dl olaj

juharszirup

 

A birsalmát apróra vágtam, kis olajjal és vízzel és édesítőszerrel, kis citromhéjjal és pár szegfűszeggel feltettem puhulni. Szétfőnie ennek sem kell. Neki csak párosával terítettem a réteslapokat és darabos diót tettem alá. Ezt meg csiga alakban hajtogattam egy kör alakú tortaformába. A tetejét ugyanazzal a masszával kentem meg, csak ebbe só helyett juharszirup került. (cukor is jó, nyugi) Ezt is megsütöttem. Veszélyesen jó. 

Durvultunk



Előrebocsátom, hogy sosem vágytam sörfesztiválokra, a sört sem szeretem. Ez a kaja viszont egy sörsátorban is megállta volna a helyét. Kalóriatartalma már a telet idézi, hiába tombol kinn a novemberi nyár. Evés közben azt képzeljük, hogy egy téli, szabadtéri (!)  sörsátorban ülünk Németországban, ahol  csak pár gázégő melegíti az atyafiakat a mulatozásban. No meg az az étel (nem vicc, szoktak ilyet).


 

Sültkolbász velesült krumplival és birsalmával, párolt lilakáposztával

 

Fél fej lilakáposzta

Egy pár debreceni kolbász

Néhány birsalma

Pár szem krumpli

Olaj

Fűszerek

 


A káposztát vékonyra metélem, olajra dobom, cukrozom, sózom, hagyom párolódni, néha megkavarom, kis ecetet öntök rá.

Egy tepsiben elhelyezem a felszeletelt kolbászt, apróra vágott birsalmát, megmosott és felaprított krumplit. (Én krumplit nem hámozok!!!) Kis só és provanszi fűszer ment rá (nem kell elkeseredni, jó rá bármilyen zöldfűszer), meglocsoltam olajjal és bő órára magára hagytam a sütőben. Aztán a lilakáposztával tálaltam és durvultunk. A káposzta édessége, a savanykás birsalma, a csípős kolbász együtt nagyon passzolt. Épp csak sört nem ittunk hozzá.

Megjegyzés: jobb lett volna kisebb tepsiben sütni, talán jobban összeérnek az ízek. 

Zöldhagymás-diós penne (kis egyszerű tészta, ha nincs otthon semmi)


Ez a kis tésztácska a (szinte) üres hűtőből is elkészíthető. Most ugyan tele volt a hűtő, mégis erre szottyant kedvem. Azoknak, akik nem szeretik, ha a tészta ki sem látszik a rápakolt dolgoktól.

 

Hozzávalók

500 g penne tricolore

Egy csomag zöldhagyma

4 gerezd fokhagyma

20 dkg dió

Olasz fűszerkeverék, só

Olaj

Parmezán

 

A zöldhagymát megmosom, kis karikákra vágom, az olajban hevítem (pirulni nem fog) a dióval együtt. Olasz fűszerkeveréket szórtam rá, sóztam, belereszeltem a fokhagymát. A kifőtt tésztára mérem, mehet rá a parmezán. Egyszerű, nagyszerű. 

Sütőtökös gnocchi

Újabb őszi étek...

 

Hozzávalók  

30 dkg sütőtök

Olaj

3 gerezd fokhagyma

Lestyán, kakukkfű, só

Parmezán

1 csomag gnocchi


A sütőtököt meghámozom, kis kockákra vágom. Olajban megpirítom, fűszerezem, a végén belereszelem a fokhagymát, kis vízzel felöntöm, majd még 2 percre beledobom a gnocchit, azalatt megpuhul. A tányéron kap még egy kis reszelt parmezánt, és már mmmm….

2008. november 5., szerda

Kedvenc evős-főzős filmjeim (most épp nem főzök)

Mint gasztroblogger, már régóta szeretem azokat a filmeket, amikben jókat főznek és jó étvággyal esznek. Kedvenceim e műfajban:

Szeress Mexikóban!

Babette lakomája

A nagy zabálás

Gomolygó felhők

A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője

L'ecsó

 

... és még gondolkodom, hátha eszembejut...

Kontrasztként olyan evős-főzős film, ami nem tetszett: 

Bella Martha (már az eredetit is nyálasnak találtam, de készül az amerikai remake-je.)

De kik azok a Lumnitzer-nővérek?

2008. november 2., vasárnap

VKF XX.: Két leves, hideg és meleg, édes és sós, régi és új


LEGÉNYFOGÓ KRUMPLILEVES

 

Pár napja krumplilevest kértem az (egyébként elég jó) irodai  menzán. Paprikától halványpiros, enyhén sós üres lében puha és ízetlen krumplidarabok úszkáltak. Én jobbat főzök! Az igazi házi krumplileves leve savanykás, fűszeres, nincs benne túlfőve a krumpli, a répa- és hagymakarikák mellett ízes kolbász- és virslidarabkákra harap a falatozó… Megmelengeti a lelket egy téli napon, helyrerakja a gyomrot és a világot.

A „legényfogó” előnevet annak köszönheti, hogy mikor a férjem először feljött hozzám, ezt főztem neki (morc téli nap volt). Nem is ment el azóta…  Egyébként máig ez a leves a kedvenc étele (és a csokis charlotte, amiről még megemlékezünk).  A leves azóta tágabb körben is bizonyított: egy síelésen állítottuk elő, 40 literes kondérban. Zokogtak a gyönyörűségtől… és a fájdalomtól, mert másnap reggel indultunk haza, s ki kellett önteni a megmaradt levest.

Még egy megjegyzés: ez a leves másnap lesz igazán jó, addigra érnek össze az ízek.

 

Hozzávalók: (10 literes láboshoz)

Öt nagy fej (vagy több kicsi) krumpli

Egy nagy fej hagyma

2 szál sárgarépa

1-2 szál kolbász

2 pár virsli

Só, kakukkfű, tárkony, lestyán, mustármag

500 g joghurt

 

Nagyon egyszerű! A krumpli megmosom, (meghámozni nem kell!), felszeletelem, ugyanígy a répát, hagymát, kolbászt, felöntöm vízzel, beleszórom a fűszereket és hadd rotyogjon! Mire felforrt, nagyjából jó is, akkor még beledobom a karikákra szelt virslit és belekeverek egy nagy pohár joghurtot, ez adja savanykás ízét. Már csak várni kell egy napot és kanalazhatjuk is.

 

GESZTENYEKRÉMLEVES

 

Ez új kreáció, az ősz jegyében.

 

Hozzávalók:  

30 dkg gesztenye

2 dl fehérbor

Szegfűszeg

Juharszirup

3 tojássárgája

mazsola

 

A gesztenyét héjastul megfőzöm. Meghámozom (ez jó sokáig tartott), 2dl vízben és 2 dl fehérborban felforralom pár szegfűszeggel. Botmixerrel összeturmixolom (pár gesztenyét kihagyok), és belehabarom a tojássárgákat. Bedobom a mazsolákat. Lehűtve, juharsziruppal édesítve tálalom (esetleg tejszínhabbal).